A norvég és skandináv hős királyok is hunok voltak?

Barát István Zsolt
Dobogókő Történelmi Folyóirat, 2016. december

Úgy tűnik, a hun-magyar-skandináv történelmi kapcsolatok kutatása sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt gondolnánk. Igazán nem állíthatjuk, hogy tanulmányok sora foglalkozik ezzel a témával, mégis akad néhány könyv, cikk, publikáció, s persze ezek között találunk héroszkereső, mitológia-teremtő próbálkozásokat is, melyekben sikerül tudományos adatokat, érdekes gondolatok is találni.

Ilyen a most következő, norvég kulturális és történelmi online folyóiratban olvasható cikk is, mely „Norske og nordiske heltekonger var av hunisk avstamning?” (A norvég és skandináv hős királyok is hunok voltak?) címmel jelent meg (forrás: http://ostkantliv.no/kultur/historie/historie-kontrovers-norske-heltekonger-var-hunere/ ). Ennek az írásnak a szerkesztett fordítását adom hát tovább, megjegyzéseim a keretes írásokban olvashatók.

Az eredeti cikk 2011. július 29-én, Szent Olav napján jelent meg az www.ostkantliv.no internetes újságban. A fotók az eredeti írás képei, amelyek között Atilla nagykirályunkat egy középkori gúnyolódó ábrázolással jelenítik meg. Ellensúlyozásként, az eredeti kép mellé egy számunkra elfogadhatóbbat is betettem, s az írás végére még két másikat, amolyan segítségképpen.

A norvég és skandináv hős királyok is hunok voltak?

SZENT OLAV – HUN VOLT?: Hunok és egyéb ázsiai nomádok is több száz (vagy ezer) éve, nemcsak utazgattak ide, hanem letelepedtek, és még Atilla ideje előtt az Észak uralkodó elitjévé váltak – írja új könyvében Lotte Hedeager régészprofesszor. A képen a professzorasszony, háttérben Észak-Európa legnagyobb halomsírja, amelyet feltehetően i. sz. 552-ben építettek, követve az ázsiai halomsír-mintát. A legutóbbi régészeti kutatómunkát Dagfinn Skre végezte itt a 90-es években. (helyszín: Raknehaugen, Jessheim) Fotó: Bjørn Bratten

Szent Olav vagyis II. Olav Haraldsson (995 nyara – 1030. július 29.) Norvégia királya volt 1015 és 1028 között, 1164-ben az ország védőszentjévé nyilvánították (ünnepe július 29.). Egyik nagy tettének tartják, hogy 12 évre megszakította a dánok Norvégia feletti uralmát. Korlátozta a főrendi családok hatalmát, és tömeges mértékben elfogadtatta a keresztény vallást, kiépítette az egyházszervezetet. Uralma alatt felgyorsult a feudalizáció. Vallási törvénykönyvét (1024) tartják Norvégia első nemzeti törvényhozói alkotásának. Életében Testes Olavként is ismerték.

Érdekes párhuzamokat lehet felfedezni Szent István királyunkkal, nemcsak cselekedeteikben, életútjukban, de abban is, hogy kortársak voltak, s talán rokonok is. I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem sógora volt Szent Olav, valamint Szár László (Koppány) is.

„Hunok és más ázsiai nomádok több száz éve elfoglalták ezt a területet, a mai Skandináviát”

Atilla és hunjai uralták a Rajnától a Kaszpi-tengerig tartó hatalmas területet a 400-as években. Lehetséges, hogy ők az ősei Olav Tryggvason és Szent Olav norvég és skandináv királyoknak?

– Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy az ősi királyi család (Ynglingeætten) és a hunok között biológia (genetikai) egyezést is találnak – mondja Hedeager professzor.

BJØRN BRATTEN az Østkantliv című magazin történész-írója, az eredeti cikk szerzője

Hunok és más ázsiai nomádok több száz éve elfoglalták ezt a területet, a mai Skandináviát, nem kizárt, hogy egészen a viking-időkig uralták azt – írja új könyvében Lotte Hedeager régészprofesszor, az Oslói Egyetem archeológia és történeti tanszékének vezetője. Megállapításai szerint az első norvég királyok, mint Olav Tryggvason és Szent Olav hun származásúak lehettek.

– Feltételezve, hogy biológiailag ugyanaz a vérvonal folytatódik, azon gondolkodom, hogy vajon mennyi található meg a hun eredetből a mai norvég királyi családban – mondja a professzorasszony.

Az évszázadok során Snorri Sturluson beszámolóját, melyben szó van egy Odin nevű türk hadvezérről és az embereivel tett utazásairól, valamint sajátos nyelvükről, nem csupán az egyház és a királyi hatalom, de később az akadémia is egyhangúlag elutasította.

Odint összetévesztik Atillával?

ATILLA: A hun király és nomádjai egy elképesztő méretű birodalmat hoztak létre a 400-as években, amely Európától a Kaszpi-tengerig ért. Snorri Sturluson talán összekeverte a türkök vezérét, Atillát Odinnal

Snorri Sturluson (IzlandHvamm1178 körül – Reykholt1241szeptember 23.) izlandi költő (szkald), történetíró. Életműve a középkor jelentős költői, írói közé emeli. Két jelentős műve és sok verse maradt fenn. Az egyik mű, amely halhatatlanná tette nevét, a Prózai Edda. Snorri 1220 és 1223 között írta, és elsődleges célja a szkaldok költészettanának összefoglalása volt. Írásának egyik forrásműve az Edda-énekek voltak. Közben, hogy immár keresztény kortársaival is megértesse a versekben előforduló utalásokat, megismertesse az ősi mitológiát, azt egy elbeszéléssé szerkesztette Gylfaginning, Gylfi káprázata címmel. Ez az elbeszélés adja művének legismertebb részét. A másik nevezetes mű a Heimskringla (Földkerekség) című, amely a norvég királyok történetét tartalmazza a mitikus időktől 1177-ig. Snorri 1225 és 1232 között írta. 

Snorri szerint Odin és türkjei alapították a skandináv királyi házakat – az Ynglingeætten-házat Norvégiában és Svédországban, valamint a Skjoldungene-házat Dániában.

Professzor Hedeager leletei kérdésessé teszik a skandináv történet korai szakaszának teljes alapját, vagyis a történelmi események értelmezését. Az elmúlt párszáz év folyamán bekövetkezett nemzetépítési és államosítási folyamatok során ugyanis más volt az álláspont.

Hedeager azt írja, hogy Snorri talán összetévesztette Odin utazásait a hun király, Atilla hadjárataival szerte Európában a 400-as években, és hogy a Snorrit megihletett legendák és mítoszok 700 évvel később keletkeztek, minthogy a türk népek Észak felé vették volna az útjukat.

Szívesebben képzelem el azonban azt, hogy a kortárs történetíró Snorri megközelítőleg helyesen és tárgyszerűen írta le azt, amit abban a korban tudni lehetett, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy izlandi lévén nem is állhatott szándékában a hunoknak kedvezni, mindenféle torz eredetmítosz-alkotásokkal, ahogyan azt Európa-szerte és jelenlegi szomszédainknál is megfigyelhetjük, amikor körömszakadtáig erőltetnek mondvacsinált, vagy egyszerűen csak lopott és megmásított történelmet a lopott területhez. Izlandiként semmiféle érdeke nem fűződhetett ahhoz, hogy skandináv hősi uralkodócsaládokat hun eredetűnek állítson be.
Érdekes lenne összehasonlítani az Eddák 33. énekét, a Rígþula-t (Ríg-vers) a hinduk jövevény teremtésmítoszával, a ṛgveda-val (Rigvéda) mely egyes források szerint a nomádokkal érkezett Indiába. Ríg a mozgás istene az Eddákban, aki házról házra járva gyermekáldást hoz, míg a Rigvéda nem más, mint a hindu teremtésmítosz. Mert ugye a skandinávok is indoeurópaiak. Érdekes még, hogy Odin fia Baldr és hitvese Nanna, a híresen szép pár, fiatalon meghalnak, majd a Hel-ben (egyszerűen túlvilág, nem pokol) újra egymásra találnak. Ennél már csak nevük érdekesebb, hiszen akinek feltűnt, hogy Nanna mennyire hasonlít Inanna nevére, talán nem is téved, ha azonosnak tartja őket, hisz Nanna jelentése Anya, Asszony. Baldr jelentése is ismerős lehet, a Férfiak (férfiasság) Ura, vagy csak egyszerűen, Úr, Király, Királyfi. Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi …

Atilla egy hatalmas eurázsiai területen uralkodott, ami a Kaszpi-tengertől az Északi-tengerig terjedt, valamint felölelte a Baltikumot is. Priscos, aki meglátogatta Atillát az udvarában, azt írta gazdagságáról, hogy Északon az „óceán szigeteivel” volt határos, ami valószínűleg a Balti-tenger szigeteit jelenti.

Új társadalmi rend

A hunok támadása egy hallatlan, megrázó esemény volt, ráadásul sosem lehetett előre tudni, mikor következik be. Nagyon különleges tapasztalás volt ez a skandinávok számára. Ezért is változott át és olvadt be Atilla a már meglévő északi mitológiába.

Egy teljesen új, hierarchikus társadalmi rend jött létre, a skandináv mitológia átalakult a következő századokban, és ez hatalmas ellenálláshoz vezetett a győztes keresztény rezsimmel szemben, délen – írja professzor Hedeager.

Odin = Atilla

Az „Iron age myth and materiality – an archeology of scandinavia AD 400-1000” című könyvében, amelyet egy brit-amerikai tudományos kiadó, a Routledge jelentetett meg 2011 júniusában, azt írja Lotte Hedeager, hogy a régi norvég vándorlástörténet Odinról és az istenekről Snorri elbeszélésben, vagyis az Edda prológusában, nem más, mint egy átalakult mitológiai elbeszélés a hunokról, amint meghódítják Skandináviát.

Figyelmen kívül hagyva

Lotte Hedeager a rég elfeledett dán tudósra, Niels Lukmanra hivatkozik, aki a német doktori előadásában Lipcsében, a háború alatt azt állította, hogy a hunok Skandináviában nem csupán rövid látogatást tettek, hanem ők voltak hatalmon a területen hosszú ideig. Lukman előadása kevéssé volt ismert Németországon kívül, még soha nem fordították le egyik skandináv nyelvre sem, és egyetlen akadémia sem akadt(!), amely ne hagyta volna figyelmen kívül az elmúlt évtizedekben, valószínűleg annak ellentmondásos tartalma miatt.

Lukman egy kollégája utólag azt írta: A német megszállás kellős közepén a dánoknak nagy szükségük volt hősökre (hősi ősökre), akikre lelkileg támaszkodhattak. Akkor jött Nils a hős ősapákkal és nemzeteikkel, akiket lehetett mutogatni, a legnagyobbak közülük a hunok, a gótok és a herulok voltak (keleti germán nép, heruli vagy eruli – BIZS).

HUN SÍROK?: A monumentális temetkezés, illetve ennek hagyományai megerősítik a feltételezést a hun királyi családok skandináv jelenlétéről. Borre, Vestfold, Norvégia (Photo: Bjørn Bratten)

Mestermunka

Hedeager azt írja, hogy Nils Lukman mesteri értelmezése az i.sz. 800 előtti skandináv történelemről, figyelmet érdemel.

Lukman doktori értekezése, melynek címe: „Skjoldunge und Skilfinger” két skandináv királyi családról szól a háromból (a harmadik a norvég-svéd Ynglingeætten). Lukman azonosít egy, az ezekből a királyi házakból eredeztethető hun hagyományt, valamint kapcsolatukat egy Hlridargard nevű uradalomhoz, amely mai Lejre (Sjælland-sziget Dániában) és Ó-Uppsala (Mälaren, Svédország) területén helyezkedett el.

HUNOK?: Vajon így nézhettek ki a korabeli hunok, ahogy ezen az ábrzoláson láthatjuk Borre-ban? (Photo: Bjørn Bratten)

Ez a hagyomány számos elismert történelmi személyt foglal magába Atilla előttről és utánról. A skandináv alakok a Skjoldunge-Skilfinger hagyományban – Halfdan, Roar, Ottar és Adils – egybeesnek a legapróbb részletekig, ahogy Hedeager írja, a hun királyokkal – Huldin (399-410), Ruga (422-34), Ottar (?-430) és Attila (434-53) –, akiket a római-gót történész Jordanes említ meg a „Gotersaga”-ban (De origine acti busque Getarum, i.sz. 551). Az uppsalai király Adils, aki a történelmi források szerint nem más, mint a sjællandi Lejre város királyának veje, vagyis azonos a hunok királyával, Atillával.

Bizonyítékok: Egyedülálló lelet, halomsírok hamvasztással

Ezek a történelmi egybeesések, melyek megegyeznek a legapróbb részletekig, arra kényszerítették Lukmant, hogy levonja azt a konklúziót, miszerint a hunok nem csak felutaztak északra, hanem önálló életet kezdtek Skandináviában, mint egy Atilla ideje előtti uralkodó elit, és hogy ott is maradtak egészen Atilla fia és utódja, Helleac (Ellák – BIZS) a keleti gótokkal szemben, 455-ben elszenvedett vereségégig, írja Lotte Hedeager.

HUNOK?: Talán még ez is bizonyíték. Ázsiai stílusú maszkok a népvándorlás idejéből, amelyek a norvég Anda, Tveitane és Lunde településeken, valamint a dán Sjælland- és Jutland-szigeteken kerültek elő. Ilyen ázsiai jellemzőkkel bíró, arcképes és állatalakos fibulákat találtak az első dán és norvég királyoknál is.

Niels Lukman szerint 512-ben, a hunok eleste után a heruli királyok seregeikkel visszatértek az uralkodó nélkül maradt Svédországba. Hedeager azt írja, hogy Lukman álláspontja hihető, miszerint a herulok katonailag tapasztalt királyai érkeztek e területre, hogy aztán fontos szerepet töltsenek be itt, megmaradva a teljes vikingkorszak alatt, egészen a korai középkorig.

A történelmi bizonyítékokat, hogy új királyi családok jelenetek meg, az is alátámasztja, hogy ebben az időben kel új életre a monumentális temetkezési hagyomány a hatalmas halomsírokkal, s ezt igazolják az egyedülálló régészeti leletek is, amiket a sírdombokban találtak, mint például a svéd Ó-Uppsala, a norvég Borre és a dán Lejre objektumai, mondja professzor Lotte Hedeager.

Az új tevékenység, a sámánizmus

Hedeager arra is rámutat, hogy például a Gudme på Fyn-ben előállított arany brakteáták (egyoldalú lemezpénzek) hogyan fejlődtek tovább a római császárokat dicsőítő bizánci aranymedáloktól, a skandináv királyok istenét, Odint ábrázoló remekművekig.

– Ekkoriban egy új gyakorlat jelent meg, a sámánizmus.  A legtöbb arany lemezpénz a sámánizmusra jellemző lélekutazást, egy szakállas-szarvas lószerű lényen lovagló madárfejű emberalakot ábrázol.

– Az a hipotézisem, hogy a hunok voltak a legfontosabb tényezők Európában a római kort követően. Történelmi források, verses elbeszélések, ikonográfiák, művészi állatábrázolások éppúgy, mint a rengeteg római arany, ezek mind a hunok irányába mutatnak – írja könyvében Lotte Hedeager.

Idáig az eredeti cikk, amely bár nem túl tudományos, kiindulási alapnak, gondolatkeltőnek, mindenképpen jó. Mint, ahogy a következő néhány érdekes szópár, melyeknek első tagjai a jelenlegi norvég nyelv szavai, s ezt követően magyar megfelelőjét találjuk.

Brake – boróka; koie – kalyiba; kårde – kard; ham – hám (bőr); most – must; Ris-ros – vesszőzés-dicséret (rissz-rossz), varghøss – farkas …

Snorri Sturluson szobra
(forrás: http://www.keyword-suggestions.com/Z3VzdGF2IHZpZ2VsYW5kIHN0YXR1ZXM/ )
A skandináv istenek családfája (forrás: http://skandinav-mitologia.hu/mitologiai_csaladfa.html)