Összes bejegyzés tőle:admin

Mostanában sokszor eszébe jut gyermekkora. Elfeledett emlékek bukkannak föl, s mint hab a víz tetején, úsznak és feltűnősködnek tudata felszínén. Át akar látni a habon, át akar látni az okon, amiért az emlék előkerült, s érthetetlenül kavarog, úszkál itten. Aztán ott vannak az állandó vendégek, amelyek szinte mindennap vele vannak, állandó vendégek, akik makacsul ülnek …

Amikor zenél, egyszerűen megszűnik a világ. Feloldódik a világban. Vagy a világ oldódik fel őbenne. Az biztos, hogy amikor zenél, a zene, a dal ő maga, ő magából lesz a zene, átváltozik a zenévé, átváltozik a dallá, átlényegül hanggá. – Tudsz erről ilyenkor? Hogy ez történik? – kérdezte önmagát. – Vajon, amikor a madarak repülnek, …

Az öreg tévé emlékeibe égett. A fekete-fehér, csöves készülék, amelyet jó tíz perccel adáskezdés előtt már be kellett kapcsolni, hogy időben „bemelegedjen”, azaz, hogy legyen kép és hang. Egy kéteres kábelen egy kocka formájú kapcsoló lógott ki a készülék aljából, fekete és fehér műanyagból „formatervezve”. Abban az időben sem csatornából, sem adásból nem volt sok, …

Méretes, fekete foltot cseppentett a tinta a papírra. Az ecset vizes szőre képtelen volt megtartani a sötét folyadékot, túlhígulva aztán engedett a kérlelhetetlen erőnek, s a nehézkedés és a szabadesés írott és íratlan törvényeit követve a fehér rizspapírra koppant. A férfi szomorúsággal vegyes élvezettel nézte, ahogy a tinta beszívódik és szétterül, különleges ábrát alkotva a …

Nagyon fájt az ütés. Bár csak fakarddal kaptam, s nem is túl erőset, de egy ötéves gyereknek ez sem kellemes. Koru-ben, ahol akkoriban éltem, ez normális volt. Már egészen kis gyermekként elkezdtük harci gyakorlásunkat, tulajdonképpen ebből állt egy japán férfi egész élete. Harc kisgyermekkortól az öregkorig, de inkább halálig. Ez a kettő ugyanis többnyire nem …

Egészen kicsi az a pipa. Dohány is alig fér bele, jobbára csak a füstnek van benne hely. – Épp elég, ami belefér! Miért kell állandóan soknak lennie, akár a dohánynak, akár másnak? Miért kell az a „sokság”? – Mert telhetetlenek vagyunk? – Vagy pedig, mert egyszerűen csak félünk. Emlékezz csak, mindig azt mondták az öregek, …

I. ‎Veled nem az van, hogy van valakim, hanem, most vagyok igazán önmagam. Veled nem ketten vagyunk, hanem teljessé váltam. Te nem a társam vagy, hanem végre érzem, hogy vagyok. II. Egy lélegzetvétel az élet, a belégzés és kilégzés között pedig megtörténnek a csodák. III. A látszatvilág mezsgyéjén élesebben látszik a homály. IV. Úgy teremtettünk, …

Valami megmagyarázhatatlan hangulatot árasztanak a budai bérházak. Ahogy a hársfaillatot maga mögött hagyta lenn a Tabánban, itt, a Gellért-hegyen megcsapta orrát az az ódon szag, a múlt dohos szaga. Ahogy a fák rásimulnak a házfalakra, s ahogy azok a levegőtlenségtől bepenészednek, ahogy a viharban edzett fák ágaikkal ledörzsölik a festéket és a vakolatot, van valami …