Szüleinkkel, nagyszüleinkkel a saját fiatalságunk hal meg.
Amikor ők meghalnak, magukkal viszik gyermekkorunkat, s felnőtté kell válnunk egy szempillantás alatt.
Nincs több kifogás, nincs több mentség és nincs több halasztás. Nincs több magyarázkodás, kérlelhetetlenül bele kell állni a beretvahideg folyóvízbe, a felnőttség folyamába. Egyszerre kapod meg a felelősséget és a halál közeledtének tudatát.
Még időben. Épp időben, hogy felkészülhess rá, hogy, amikor itt az idő, akkor könnyebb legyen.
Persze, sosem könnyű.
Minél többen halnak meg az ősök közül, annál több fiatalságunk hal meg velük. Végül nem marad más, csak öregségünk.
És a várakozás.
